A képen szereplő személyek balról haladva: Ádám, én

Így nézünk mi fel. Január óta élünk együtt. Szépen lassan történt a dolog. Októberben aludtam nála először. Hetente 2-3 napot töltöttem itt. Ő persze nyaggatott, hogy költözzünk össze, én meg mondtam, hogy “Hűtsd le magad,…” “Vegyél vissza!”… “Felejtsd el!”

Aztán január 2-án átjöttem, hogy együtt pihenjük ki a felejthető szilveszteri “bulit”. Nagyon lebetegedtem és napokig csak feküdtem az ágyban. Ő meg ápolt…teát főzött, méregette a lázam, adagolta a gyógyszereket. Akkor maradtam itt először huzamosabb időre.

Aztán felépültem és kaptam egy melót a Domino Tv-nél. Éjszakai vágó lettem. Kemény… este 8-tól dolgoztam hajnali 4-ig minden nap. Ha akkor nem költözünk össze, valószínűleg ma már nem lennénk együtt./ Hozzátartozik, hogy alapesetben én a város másik szélén laktam anyuékkal (XVII. kerület, annak is a legszéle)/ Esélyünk se lett volna találkozni. Így praktikusnak tűnt összeköltözni, anyuék is könnyen vették az akadályokat. Mindig azt hittem, hogy biztos kellemetlen lépések sorozata elköltözni, de úgy tűnik, ez a dolgok természetes rendje. Nem is igazi költözés volt. Mondhatni inkább beavászkodtam…szépen lassan kerültek át a ruháim darabonként…aztán valahogy megérkezett mindegyik.

Az elején baromi frusztrált voltam ettől az együttélés dologtól. Először az is zavart, hogy túl korán költöztem ide, de ezen átlendültem, Végülis tök jó, hogy már az elején kiderülnek a másik hülye rigolyái, sokkal jobban meg lehet ismerni egymást és sokkal jobban meg is lehet szeretni a másikat. Na, de nem is ez a korai összeköltözés volt a fő dolog, ami miatt frusztrált voltam, hanem sokkal inkább a tesóim miatt…mert tökre hiányoznak.

Bálintka és Zsó'

Míg otthon laktam minden nap találkoztunk, dumáltunk, hülyéskedtünk és ez most tökre megváltozott. Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy a telefon nem ugyanaz és amikor hétvégente találkozunk, az se az igazi. Persze jól elvagyunk meg igyekszünk felvenni a fonalat, de azért fura…és már ki is bukott belőlük, hogy “te nem is itt laksz, ne szólj bele, stb…” Ugh, de baromi szarul esett. Nem tudom ezt mikor tudom majd kezelni. Szerintem soha. Az én elköltözésemmel valami olyasmi változott meg, ami visszafordíthatatlan.  Na, … pörögjünk!

Ádámnál tartunk… Tök jó helyen lakunk amúgy. A Sas-hegy tetején…a kert elég romantikus, mondhatni érintetlen és a nagy dzsungel indái között a Várra lehet látni. Azt hittem, hogy csak mese, hogy a budaiak és a pestiek között nagy ellentét van, hogy más a habitusuk, stb…de tényleg igaz. Teljesen más dolog Budán lakni. Érdekes…

Na igen, tök jó helyen lakunk, igaz, egy nagyon kicsi lakásban. Egy szoba az egész, plusz fürdőszoba, konyha, WC…mindenből nagyon pici. Huszon valamennyi négyzetméter. Mikor főzőcskézünk, egyszerűen nincs hely az edények számára, szóval pakolunk mindenhova, frigó tetejére, földre, székre,… Elég nagy kreativitást igényel. Ettől függetlenül már a kezdetektől fogva nagyon szerettem itt főzni, mert volt kire. Otthon anyuék ettek a melóhelyen, Zsó is, Bálintka is a suliban, magamnak meg minek. Ádám meg amúgy is szívesen vesz mindennemű háziasszonyi kezdeményezést részemről, szóval főztem sokat. Illetve főztünk.Az elején.

Érdekes, sokáig nem éreztem magam itt otthon, aztán megvettem Etát.

ETA

Ő Eta. Igazából Ádám kenyérpirítója elromlott és mindig szarrá égette a kenyeret…aztán hirtelen felindulásból vettem egyet. Aztán kitaláltam, hogy ha már van tök jó kis teraszunk, akkor használjuk már ki, kajáljunk ott. Guberáltunk valami kis lepukkant asztalt a legutóbbi lomtalanításkor, azt tervezzük, hogy valami szép színesre lefestjük, székek voltak itt alapból és most már ki tudunk ülni. A szomszéd bácsi meg is jegyezte, hogy milyen jó látni, hogy nem csak mindig átrohanunk a teraszon, hanem használjuk.

Szóval, most hogy már belaktam magam Ádámhoz, jöhetnek az együttélés problémái. Én alapvetően rendetlen típus vagyok. Nem tudom, hogy van e ilyen típus, én megteremtem most. Igazából annyit kell tudni a stílusjegyekről, hogy: mindent ezerszer fontosabbnak és érdekesebbnek tartok, mint a rendrakást, részemről teljesen jól van minden úgy ahogy van. Ha saját magam dönthetnék róla, hogy milyen legyen a lakás, illetve mi legyen benne, nem sok mindent találnátok: egy ágy, egy láda a ruháknak, rengeteg könyv meg egy babzsákfotel. (ez lenne a háló-nappali) Ádám persze egyáltalán nem így gondolkodik. Ő se sokkal rendesebb fajta, ugyanúgy utál mosogatni, mint én, ugyanúgy elmegy a rendetlenség felett, csakhogy őt ez zavarja…és ha már lakik egy nő a háznál, akkor igazán megcsinálhatná ezeket. Itt kezdődnek a konfliktusok.

Mondjuk, azt alá kell írnom, hogy ő valóban jóval több mindent csinál, mint én. Pl.: mos, tereget, néha csinál kaját (bár én úgyse itthon eszek, hanem a melóhelyen) De alapvetően szerintem csak annyiban különbözünk, hogy engem nem zavar, hogy nem vagyok házitündér, őt meg igen.

Ezt most röviden szemléltetem: Ádám, meséld el, milyen velem együtt lakni! című műsorunk következik.

Szerintem az együtt élés jó. Költözzetek össze

B.

Jaj, nincs meg az öt kép…

apu, anyu

piros kanapé

Ezüst párában sirályok: vitorlák
suhannak karcsún habos víz felett;
bronz fürdőzök mögött mint azúr korlát
leng délibábosan a félsziget.

Füred, mint név először 1211-ben a tihanyi apátság birtokösszeírásában szerepel.

A város lakóinak és vendégeinek életformáját, magatartását mindenkor alapvetően meghatározta a történeti hagyomány. Idegenforgalma századokra nyúlik vissza és miután a füredi savanyúvizet gyógyvízzé illetve gyógyforrássá nyilvánították 1971-ben gyógyüdülőváros lett, 1987-től a “A szőlő és bor nemzetközi városa”.

Füred környékén ősidők óta termesztenek szőlőt, a Balatonfüred-Csopaki történelmi borvidék központja. 1987-ben Rómában Balatonfüred elnyerte a “Szőlő és bor nemzetközi városa” kitüntető címet.

Legismertebb borok: Olaszrizling, Rizlingszilváni, Muskotály, Tramini, Zweigelt.

 Az évente augusztusban megrendezett Füredi Borhetek az egyik leglátogatottabb borünnep Magyarországon. A Balaton parton húzódó csodálatos szépségű Tagore sétányon a szőlősgazdák felverik sátraikat, és legjobb boraikat kínálják 2 héten át az ide látogatóknak.

Szeptember közepe táján évente megrendezik a Szüreti Felvonulást. A borosgazdákból, borrendekből, néptáncosokból, lovas kocsikból, lovas huszárokból álló menet fúvószenekari kísérettel végigvonul a városon, közben alkalom nyílik megkóstolni a zamatos borokat.

Balatonfüredi Borverseny

Idén 357 bort neveztek a gazdák és a termelő szövetkezetek a XVIII. Balatonfüredi Borversenyre. Ezúttal egy 2006-os évjáratú tagyon-hegyi kési olaszrizling lett a legjobb bor, amit a Zánka és Vidéke Pinceszövetkezet készített.

A miniszterelnökség nagyon nagy feladat, vajon miért is jelentkeznek erre a szerepre?

Hatalomvágy vagy tenni akarás?

A politikáról a szavazási cécókról mindig csak egy ősrégi URHSzám jut eszembe:

„Nem tudom , megpróbáltál-e már elképzelni engem
a slágerlista élén… Nyitott Mercedesen gördülök
a Reptéri úton, kétoldalt délceg motorosok kísérnek.
Barátságosan integetek. Kinyílik a gép ajtaja, kilép
egy férfi…kizuhan –és szájon csókol. Keletről jött
diplomatának gondolná az ember, pedig Alice Cooper
az, megismerem a nyakában tekergő óriáskígyóról!
Biztat… És én elkezdem a választási beszédemet.”

Szavazz rám!
Beváltom minden reményed.
Nincs hangod?
Használd az enyémet!
Elindulok
Ha harc legyen harc!
Szavazz rám, régóta engem akarsz!

Pokoli népszerű vagyok!
Iszonyú szavahihető vagyok!
Gyönyörűen fogok énekelni
Ha kapok még egy szavazatot!
Szavazz rám!

Ha majd a csúcson leszek
Akkor is szeretlek Téged!
A Népem leszel
És én a Népzenészed!

Szavazz rám!
Válassz tisztességesen!
Válassz meg
Különben végeznek velem!
Válassz meg!
Hidd el, hogy jobban jársz velem!
Szavazz Rám
Bizalmadat úgy élvezem!

Én úgy vagyok szép
Ahogy az neked jó!
A Te szavad a döntő szó
Szavazz rám!

„ Emlékezz majd arra ami most van! Lépj be a fülkébe…
gondosan húzd be magad mögött a függönyt … A borítékban
egy cédulát találsz… alaposan húzd át a másik nevet…
Ragaszd le a borítékot… és dobd be az urnába!… Emlékezz
majd arra ami most van!”

Már meg is választottál!
Valóra válik minden álmod
Fontos döntést hoztál:
Sikerült engem megtalálnod

Tudom eddig mindegy volt
Mostantól fontos lesz neked
Mentsd meg a megmenthetőd!
Ments meg – hogy megmenthesselek

E gyönyörű idézetet Müller Péter Sziámi Dalszövegkönyv című verseskötetéből idéztem.

Ezt a számot én felhasználnám egy kampányba, hogy növelje a fiatalok szavazási kedvét, persze azért kissé finomítva. Mert végülis a miniszterelnök népszerűsége összehasonlítható egy rock sztrávéval:).

Nekünk, a 70-es évek gyerekeinek, az április 4. egyenlő volt a végeláthatatlan énekkari próbák sorozatával. Már februárban elkezdtük gyakorolni a műsort. S bár egyikünk sem rajongott az állami ünnepekért, mindenki tudta, hogy a kiemelt szereplők és az énekkari tagok március közepétől a legváratlanabb és legcsábítóbb időpontokban sürgős próbára kényszerülnek. Így a legelvetemültebbek is igyekeztek egy rikkancs-szerepet, vagy egy hősi orosz felszabadítót megformáló szerepet megszerezni. A tehetségesebbje egész verseket mondhatott el a félig alvó közönség számára.

Áprilisnégyrőőőlszojjona'zééének...

Az énekkarosok, pedig megesett, hogy 2-3 órára is kikérettek. Ilyenkor hirtelen mindenki megérezte magában a rejtett zenei képességeket. A basszust éneklő fiatalurak száma drámaian megnőtt. Soha nem látott hangzatok ütötték fel fejüket az énekórán.  Szerencsére a mi tanáraink partnerek voltak ezekben az esetekben, s arra a néhány hétre mindig kiderült, hogy az osztály minden tagja félreértett zseni, aki az ünnepen kitűnt érdemeinek köszönhetően idén még biztosan átmegy oroszból és énekből is minimum kettes lesz…

Évek óta mindenki azt kérdezi, hogy miért nincsenek jobb vezetőink. 2009-ben tíz honfitársunkból nyolc elégedetlen az ország vezetőivel. Sokféle hiányosságot lehetne felsorolni. A legfontosabbnak mi azt tartjuk, hogy a Nyugatról importált demokrácia szabályait és követelményeit, a morális kritériumok szerepét a magyar politika még nem értette meg. Ez alól talán leginkább Antall József volt a kivétel. Volt tartása, tekintélye, belső integritása. Tudta, hogy mit akar, és az egyetlen szóval elmondható: rendszerváltást. Demokratikus, európai Magyarországot, jogállamot. Antall a rendszerváltásról fortissimóban gondolkodott, és pianóban beszélt. Nem mindig fogalmazott jól és ügyesen, és talán a nyilvánosság kezelése során vétette a legtöbb hibát. Nem kizárt, hogy ha a dualizmus kevésbé mediatizált világában politizál, akkor ma második Deák Ferencként tartanánk számon. Mégis, 16 év távlatából úgy tűnik, hogy teljesítménye fokozatosan felértékelődik, és a jövő történészei sikeresebbnek ítélik majd, mint kortársai.

Utódai, Horn Gyula, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc kétségtelenül számos vezetői képességgel rendelkeztek. A politika jó néhány területén érződött, hogy tehetségesebbek kortársaiknál. Kézben tartották pártjukat, vezető szerepük nehezen volt megkérdőjelezhető, saját közegükben jól és hatékonyan kommunikáltak, képesek voltak szót érteni a választókkal. Mégis, sokoldalú tehetségük ellenére sem váltak klasszikus értelemben vett vezetővé, államférfivá.

Úgy tűnik, egyikük sem értette meg, hogy egy miniszterelnöktől a választók a hétköznapi morálnál többet várnak el. A miniszterelnök legfontosabb fegyvere a személyes hitele, amelynek felépítéséhez sok-sok év kell, elvesztéséhez viszont öt perc is elég. Márpedig a politikusi pálya nem egy ciklusra szól, hanem évtizedekig tart. Ezért minden hazugság, minden, látszólag taktikainak tűnő elvtelenség olyan, mintha tányéraknát helyeznének a lábuk alá. Előbb-utóbb felrobban, és súlyosan gyengíti a meggyőző erőt, végső soron pedig az egész karriert, és a kormányzás sikerét veszélyezteti. A magyar demokrácia friss, a hazai politikai kultúrában még nincs benne, hogy a vezetői szerepre hosszú ideig, tudatosan kell készülni. Politikusaink számára nem magától értetődő, hogy mivel senki sem születik morális zseninek, ezért ezt ugyanúgy meg kell tanulni, mint az adórendszert és az alkotmányjogot.

Horn Gyula egy másik rendszerben nőtt fel. Orbán és Gyurcsány pedig bizonyos értelemben váratlanul lett miniszterelnök, és a tudatos felkészülés elmaradt, vagy nem fejeződött be. Horn, Orbán és Gyurcsány sok nemes szándékot és reményt fogalmazott meg. Az ország mégis azt érezhette, hogy nem az előzetesen megfogalmazott célok felé haladunk, hogy a reálpolitikának nevezett hétköznapokban eltűnnek az elvek, és sokszor leginkább csak a puszta túlélés a tét.

Bajnai Gordon személyében most ismét új miniszterelnökünk van. Talán ő került hatalomra a legváratlanabb módon. Feladata, célja adott, felelőssége még a szokásosnál is nagyobb. Ráadásul kevés ideje van arra, hogy tanuljon elődei hibájából. Befejezésként csak arra hívnánk fel a figyelmét, amit Alan Simpson szenátor mondott, amikor a Harvard Egyetem hallgatóinak bemutatta Ford elnököt: “Ha van integritásod, semmi más nem számít. Ha nincs integritásod, semmi más nem számít.”

Forrás: NOL.hu

Szilvásvárad a lipicai lovak lelőhelye

Szilvásvárad a Bükk hegység nyugati oldalán a tengerszint felett 345 méterre terül el. Egertől 30 km, távolságra. Autóúton Ózd, Kazincbarcika és Eger felől, vasúton Putnok és Eger felől közelíthető meg. A két vasúti megállótól kb. 15 perces sétával érhetünk a falu központjába, vagy a Szalajka-völgy bejáratához. A busszal érkezőknek a Szalajka-völgyi, azaz Eger felől a második, Ózd és Kazincbarcika felől a harmadik buszmegállóban érdemes leszállniuk, ha a völgybejárathoz szeretnének jutni. A falun belüli közlekedés a kis távolságok miatt gyalogosan sem nehézkes, de lehetőség nyílik kerékpárkölcsönzésre és lovaskocsizásra is. A Szalajka-völgybe kirándulóknak az előbbieken kívül érdemes az erdei vasút csodálatos útját is kipróbálni.

Éghajlat, élővilág
 
A Bükk-hegység természetes növénytakarója a különböző magassági övezetekben változik. Az alsóbb régiókban tölgyeseket, feljebb bükkösöket találunk. Itt található Magyarország legnagyobb egybefüggő erdőterülete is. A mediterrán cserszömörcétol a juhfarokig negyven fás növény honos a vidéken. Maga a hegység a magashegyi bükkösökről kapta a nevét. Az éghajlati tagozódás függőleges, így szemerkélő esőben is érdemes elindulni a völgyekből, mert lehet, hogy néhány kilométerrel távolabb ragyogó napsütésre vagy éppen hóesésre számíthatunk. 
 
Bükki Nemzeti Park 
 

Az 1976-ban alapított Bükki Nemzeti Park területén mintegy 1350 virágos növényt és 10.000-féle állatfajt tartanak számon. A térség legvédettebb növényei a fennsíkon található északi sárkányfű, a réti kardvirág, a szibériai nőszirom, a havasi iszalag, a tövis nélküli havasalji rózsa és a lovak kedvenc csemegéje, a száratlan bábakalács. Az erdők kora tavasztól hangosak a madárdaltól. A Szalajka-völgyben a patakok mentén gyakran látni a víz alá is lebukó vízirigót, sziklás élőhelyein a színpompás kövirigót. Jellegzetes hangjukról könnyen felismerhetők a fekete hollók. A türelmes madárkémlelők parlagi sast, kerecsensólymot, darázsölyvet, macskabaglyot is megfigyelhetnek. Őshonos a vaddisznó, a szarvas, az őz. Ősszel érdekes koncert fültanúi lehetünk szarvasbőgés idején. A muflont, a korzikai vadjuhot a század elején telepítették be vadászati céllal. Hiúzok, farkasok ritkán tűnnek fel környékünkön. Eső után az erdőkben felbukkannak a foltos szalamandrák. A gazdag vadászterületeken gímszarvas, őz és fácán kerülhet terítékre.

Lipicai lovak

Lótenyésztő elődeink munkáját, nagyszerű hozzáértését dicséri az a gondolat, melynek eredményként 1952-től ez a csodálatos környezet ad otthont ennek a több mint 400 éves tenyészői múlttal rendelkező lófajának, a lipicainak. Az itt lévő környezet nem csak szépségével övezi Európa legrégibb kultulrló fajtáját, hanem természeti adottságaival, környezeti hatásaival tevékeny hozzájárul a lipicai, mint ”hegyi ló” fajtának tenyészési sikereihez.

Az első ménest 1580-ban a Trieszt melletti kis faluban, Lipizzán alapították a Habsburg uralkodóház számára. A ménes alapításakor a következők fogalmazódtak meg:  ”itt a legjobb lovakat tenyésszék, melyek a császári udvar számára lesznek elővezetve. Ezek a legkiválóbb és legtűrőképesebb lovak legyenek. Kemény és füves talajon járjanak ott, ahol kevés fű nől.” A lipicai ló magyarországi tenyésztését 1806-tól számítjuk,  s több kitérő után került a ménes a mai tenyészhelyére, a Bükk-fennsíkra, ahol a természeti körülmények legjobban megfelelnek a fajta igényeinek. Jelenleg Szilvásváradon 70 anyakanca és fedezőmének biztosítják fedezőmének, biztosítják e páratlanul értékes fajta továbbfejlődését. A jelenlegi lóállomány 250 körül alakul. A csikók 3 éves korukig a Bükk-fennsíkon, a Nemzeti Park kiemelten védett helyén nevelkednek. A fennsík központi nevelőhelyén – Csipkéskúton – hangulatos üdülőházak, és teljes panzió várja kedves vendégeinket lovaglási, lovas szánkózási, kocsikázási lehetőséggel.

Szilvásváradon Palavichini  őrgróf parádés istállójában található ménes legszebb apa-állatai, és egy csodálatos lótörténeti kiállítás is. Az épület tetőterében 7 db, minden igényt kielégítő vendégszobába várja a pihenni, kikapcsolódni vágyó vendégeket. A Szilvásváradon tenyésztett lipicaiak elsősorban a fajta fogatos használatra alkalmas típusát képviselik, melyet fémjeleznek a fogathajtó sorban elért kiemelkedő haza és nemzetközi eredmények. Európai legszebb fekvésű lovasstadionjában az évről-évre megrendezett Lipicai Lovas Fesztivál keretben a lovasokat, lovas sportokat kedvelő látogató színvonalas rendezvény keretbenszórakozhat, kerülhet közelebb a szilvásváradi lovas élethez és a lipicaiakhoz.

Séta a Szalajka-völgyben

Szilvásvárad környékének legkedveltebb kiránduló helye a Szalajka-völgy. Legtöbbet az 1908-ban épült erdei vasúttal teszik meg a lefelé vezető utat. A vonat végállomásától  20 perc sétával elérhetjük az istállós-kői barlangot, miközben érintjük a Szajla-forrást. Vize a fennsíkról érkezik, egy eddig még ismeretlen barlangrendszeren keresztül. Az üres egytermes barlangnak hangulata van. Ismerni kell a történetet ahhoz, hogy rá tudjon hangolódni az ember. Érdemes utána olvasni, vagy szakavatott túravezetőt fogadni.

A barlang felett továbbmenve komoly gyalogtúrákat tehetünk a Bükk-fennsíkon. Lefelé jövet újból elérjük a kisvasút végállomását, a Gloriett-tisztást.  Nevét a Pallaviciniek által felállított fedett pihenőről, a gloriettről kapta. Azelőtt pedig itt volt a néhány házból álló Szalajka falucska. A tisztás alsó ereménél láthatjuk a völgy legnevezetesebb természeti képződményt, a mésztufagátak sorából álló Fátyol-vízesést. Tovább sétálva, a Horotna-völgy torkolatában helyezték el Magyarország első Szabadtéri Erdészeti Múzeumát. Itt a régi erdei  mesterségekről és az erdőhöz kacsolódó kézművesiparokról kapunk áttekintést látványos rekonstrukciós bemutótéren.

Kissé lejjebb a Szikla-forrás különleges látványában gyönyörködhetünk, majd a pisztrángos tavak sora következik. Elhagyjuk a Villa Negra vendégházat, a pisztrángnevelő telepet, és megérkezünk a régi bányakapitányság épületéhez. Az épületkésőbb erdészház lett, jelenleg pedig múzeumként működik. Az erdészeti tevékenységről láthatunk bemutatót, és régi dokumentumokat, térképeket nézhetünk meg itt. Továbbsétálva egy kis vadasparkban szemügyre vehetjük a környék nagyvadjaiból néhányat. A Tófalusi-völgy torkolatában egy büfé várja a felüdülni vágyókat, a faluba visszaérkezve pedig válogathatunk a jobbnál jobb éttermek között.

bor-kaland-túra

Az is meg van bolondulódva, aki legalább egyszer életében nem jár arra. Hogy a saját szájával ízlelje meg a Dionűzosznak ezt a mennyei nektárját.

Magam szinte ifjúságom hajnala óta szívom magamba. Mintha ez lett volna a közép iskolai anyatej. A napokban újra lenéztem erre a kincset érő bortermő vidékre. Istenem, összefacsarodott a szívem, amikor még csak messziről láttam a tájat, és elszorult a torkom, ahogy egyre közelebb mentem, végig a Szentkirályin, a Trefort utca sarkára.

Szépidők

Az Izsákiba eleinte az Icuka miatt jártam le. Icuka nagyon jó volt velem. Icuka nem nézte, hogy mekkora vagyok. Hogy elmúltame már a tizennyolc. Mer az Icuka hitt bennem. Bort is ő adott először nekem. Nem is akartam pedig, csak a többiek monták, hogy odalenn van zsíros kenyér is, és aznap épp elkunyerálták tőlem az uzsonámat, hát gondoltam ezt veszek helyette. De odalenn aztán egy nagytenyerű ember a pult előtt azt kérdezte, hogy mi van öcsipöcsi, te is jöttél zsírosdeszkáé, amire én úgy tettem, mintha nem hallanám, és azt mondtam a pult túloldalára, hogy egy hosszúlépés lesz, szódával.

Erre látszott a nőn, aki úgy tízzel lehetett több nálam, hogy visszafolytja a röhögését, és azt monta, hogy naná, mi mással. Aztán közelebb intett magához, és azt súgta, hogy kapsz egy Hosszúlépést, csak úgy. Na, ő volt az Icuka. Micsoda Hosszúlépést adott! A gondos kéz ápolta, a nagy szakértelem válogatta, az aranyló napsugár érlelte annak a Hosszúlépésnek a fürtjeit, míg a hordókba kerülhetett. Karamellaillatát a lassú préselés őrzi meg, vaníliás-füstös zamatát a barikhordó fájának, aranyló színét nemespenészes palackok gondos forgatásának köszönheti. Ezt Icukától tudom, hogy így készül. Később ő mesélt arról is, hogy náluk, Izsákon, hogyan szüretelik a Mátraaljai Házmestert.

Csak a fehérbort szerettem. Icuka előtt a pultban három nagy mély edény volt. Kettőben fehér, egyben vörös bor. Én mindig a középsőből kértem. Abban tartotta az édeset. Icuka a művésze volt a bornak. Minden nap más bort tartott a bödönben. Mindig olyat, ami kiemeli a zsíroskenyér ízét. Imádnivalóak voltak azok a zsíroskenyerek: ropogós hajú, puha bélű óriás kenyérszeletek, gazdagon meghintve finomra őrölt, nemes-édes pirospaprikával, teliszórva frissen pucult, finoman szelt, ropogós vöröshagymával. Nem is mindegy, hogy mit iszik hozzá az ember. Legjobban a Balatonfelvidéki Olaszrizling, a Csopaki Sárga Muskotály, a Cserszegi fűszeres és a Somlói Juhfark emeli ki a vöröshagyma zamatát.

Ha árat emeltek az Izsákiban, akkor Icuka Dörgicsei Savignon Blanc-ot mért a középső tégelyből, hogy a több pénzért valami különlegeset adhasson. Álmosító hétfői reggelekre általába Badacsonyi Kéknyelűt tartott benne. A Homoki Hárslevelűt péntekenként délutántól merte ki onnan a közelgő hétvége örömére, meg ezt tartotta kisebb ünnepekre is, évfordulókra, fizetésnapra. Egyszer még pár rímet is faragtam ezekről. Lekörmöltem egy blokkra, csak úgy, ahogy hirtelen gyön. Odaadtam az Icukának. Elolvasta, leemelte a középső tégely fémfedelét, körülnézett, hogy más is látja e, és egy poharat megtöltött belőle Tokaji Aszúval. Ajándékba kaptam tőle, szóda nélkül. És attól kezdve mindig, ha versikét vittem. Olyan szépen monta az Icuka: bordaloknak nevezte. Bisztatott, hogy vigyem el egy Újságnak. Mer az Icuka hitt bennem, és én pedig az Icukának hittem.

Békés évek következtek. Kitárult a világ odalenn a pincébe, Icuka ismertetett meg vele. Az áldozói Kereklevelű, a Móri Ezerjó, a Szent György-hegyi szürkebarát, a Balatonmelléki Pinot blanc, a Villányi Furmint, a Badacsonyi száraz Muscat Ottonel – ezeket is neki köszönhettem. Az Egri Királyleányka lett a kedvencem. Nehéz szegfűszeget és vaníliát érez az ember, ha megillatolja. Nem szabad csak úgy felhörpölni. Élvezni kell, hogy körbeölelje az ízlelőbimbókat: csokoládé, egy kis sárgabarack, meg mentalevél selylik ki belőle. Icuka sokszor egy-két óra alatt, míg ott voltam, addig is lecserélte a középső bödönben a készletet. Hogy ne unjak rá. És én boldog lehetek, hogy ennyi zamattal megismertetett.

Két évtizedig jártam az Izsákiba. Volt, hogy csak hetente, volt, mikor naponta. Icuka két évtizeden át tanítgatott a bor ismeretére, szeretetére; nem csak én imádtam, hálás volt neki a csapszék egész közönsége. Aztán az mégis Icuka otthagyott minket, elment. Szomorú magányosság költözött az Iszákiba. A többiek maradtak, de én nem. Nem tehettem. Tudom is én mosmár, tényleg akartam e, vagy sem, mikor Icukát követtem. De végül így jött rendbe minden.

És Icuka jó velem. Itt is ad innom. Képzeljék csak: ingyér. Higgyék el! Jó, kicsit kevesebbet, mint régen. Csak hetente egyszer. De én nem bánom, másnak még ennyit sem lehet. Nem tudom, most épp melyik évlyáratot verték csapra – késő őszi szüret lehetett. Micsoda zamata van! Gyönyörű fehér bor, méz és aszalt alma és fahéj illata kavarog benne, ha fölé hajol az ember. Ha pedig a szájába veszi, még a jéghideg szőlőszemeket is érezheti a nyelve hegyével, ahogy a fürtöket hajnalban megcsípi a dér. Ilyen Chardonnay-t csak itt ihat az ember.

Icuka a bort gyönyörű aranyserlegben adja. Rám emeli azt az angyali tekintetét, és megengedi, hogy megigyam az egészet. Ilyenkor Péter atya veszekszik, hogy ne torkoskodjak, mert az egész társaságnak ez az egy pohár volt összesen. De valahogy mindig jut mindenkinek. Meg még azt is mondja még, hogy Ilona, Ilona, visszaküldöm magát a Földre, jót cselekedni, ha ilyen áldott jó a szíve.

Legfeljebb megyek utána az Izsákiba, ha valóba megteszi.

ó kígyósi kastély

Békéscsabán nőttem fel, így többször is adódott lehetőségem, hogy sétálgathassak a Szabadkígyósi kastély kertjében. Minden alkalommal elvasrázsolt, azóta is az egyik legkedvesebb helyem

A szabadkígyósi Wenckheim-kastély rövid bemutatása

365 ABLAKA, 52 SZOBÁJA ÉS 4 BEJÁRATA VAN

A kastélyt 1875-1879 között építették Ybl Miklós tervei alapján, ekkor alakították ki a parkot is. A kastélyt 1882. július 19-én szentelték fel. Az építtetők a kor egyik leggazdagabb földesurai: gróf Wenckheim Frigyes és felesége, gróf Wenckheim Krisztina voltak. Átadásakor korának legfényesebb, legkorszerűbb kastélya volt, káprázatos belső berendezéssel. Az épület előtt van egy mesterséges forrás, a kápolnával szemben, az ún. Zsigmond-forrás, melyet 1894-ben fúrtak (sajnos ma már nem működik, csak mesterségesen).

A kastély hajdani tulajdonosa, gróf Wenckheim Frigyes jelentős összeggel támogatatta egykor a vasútépítést. A Hany Istók nevű gőzmozdony Szabadkígyóson is járt. Jelenleg a Nagycenki Vasúti Múzeum területén van kiállítva.

A szabadkígyósi Wenckheim-kastély előtt franciakertet alakítottak ki buxusokból és nyesett tiszafákból, körülötte pedig angol, vagyis tájképi kert terül el. A franciakert központi részén igen szép szökőkutas vízmedencét találunk, ettől jobbra pedig a megye legtestesebb platánfáját. Mielőtt besétálnánk a főépület elé, megpillantjuk az évszázados fehér nyárfákat, mögötte pedig a 8-as alakú mesterséges tavat, melynek partján a megye leghatalmasabb termetű mocsáriciprusait látjuk. A kastély és környéke alkalmat adhat egy hosszabb pihenőre. Szabadkígyóson az Ybl Miklós tervezte Wenckheim-kastély egykori ebédloje a tornaterem, a mai ebédlo pedig a volt fedett lovarda a bentlakásos oktatási intézmény védett parkjának területén. Továbbindulva az aszfaltútra jutunk ki (a jelen: 7,5 km), amely kivezet minket Szabadkígyós széles főutcájára (7,8 km).
Balra a műemlék templomot és az őshonos állatok bemutatóhelyét, jobbra a tanösvényt találjuk. Erre megy majd a túrista zöld jel is.

légifotó

Megközelítés:

Személyautóval Békéscsabáról a Szabadkígyós felé vezető úton ( Kétegyházi út ) Békéscsabáról a vasútállomás melletti buszpályaudvarról Újkígyósra induló autóbusszalGyuláról a buszpályaudvarról Újkígyósra induló autóbusszal. A buszokról Szabadkígyóson a Nefelejcs megállónál kell leszállni.

View Larger Map
Kategória:Szerzők ]]> http://bkfblog.wordpress.com/2009/05/16/a-szabadkigyosi-wenckheim-kastely/feed/ 0 nadraguja ó kígyósi kastély légifotó http://bkfblog.wordpress.com/2009/05/14/autopalyakave/ http://bkfblog.wordpress.com/2009/05/14/autopalyakave/#comments Thu, 14 May 2009 17:48:11 +0000 eszeleny http://bkfblog.wordpress.com/?p=833 ]]>  

A jó nap kezdőpontja a tökéletes kávé.

Ehhez eddig el kellett zarándokolni a rettenetes Torino -Milano autópálya gyilkos szakaszára, ahol az Agip kutaknál a világ legjobb   kávéját főzik nagyon lezser és nagyon rideg stílusban.

Ám mostantól az ember feltápászkodik és nekiáll belemelegíteni kis otthonában az ipari bronzfejes kávéfőzőgépét és lesi a felszökő hőmérsékletet. 

Amíg les, eszébe jut, milyen látszólagos nemtörődömséggel tömik meg a masinákat a Dolomitok    tövében. A kezdő feladat- a   rendelés hadarva, olaszul, háttal- leküzdése után az ember csak    kényelmesen odalibben a csurig tömött pulthoz és átnyújtja a   kis cetlijét. Még egyszer    megérteti, hogy ristretto-t, macchiato-t, vagy egyszerű feketét kér-e és elkezd várni.

Otthon 17 perc leforgása alatt kávéfőzésre alkalmassá válik a főzőfej. Ekkor a félálomban leledző    dolgozó nekiáll a kávédarálás   procedúrájának. Tegnap óta szárazabb lett a levegő a konyhában,   így nem biztos, hogy a kívánt íz felbukkan, valószínűleg  állítani kell a darálón.

Közben az Agip kúthoz beesik még vagy 21 kamionos, és ugyanazon pultnál kívánnak kávézni, mint mindenki. A kávéfőző dolgozik, a   pultos tölt, habosít, meseszép, száraz zaccot dob… Az illatok mennyeiek.

Otthon eközben megszületik 14 gramm selymesre darált kávé. Ezután következik a csésze felmelegítése, a fej szárazra törlése, az  izgalom, hogy biztos jó lesz-e… Gomb bekapcsolva, indul a számlálás. 24 másodperc. Ezalatt bárki hív, telefonál, elfelejtendő.    Bugyog a kréma, ígéretes a látvány. Már kávé nélkül is csúcson az adrenalin.

Közben az Agipnál csörömpölve a pultra hull 6 meseszép ristretto. Habja festménybe illő. A csésze meleg, a széle hibátlan tiszta.  A lökdösődés leáll, mindenki koncentrál. Akinek tejhab kell, odaint villámkéznek. Semmi gond. Bugyogás, gőz. Perfekt hab löttyen a kávéra.

A konyhában időközben kikerül a hűtőből a tej, a hűtött kannával együtt. A forró kávé árnyékában egy őrült nehéz pillanat marad: buborékmentes hab gyártása.

Az Agipnál egyszerre hörpint le mindenki ristretto-t, espresso-t. Hátbaveregetés. Búcsú. Itt ilyen a kávé. Ha nem ilyen lenne, az olasz nép már nem élne.

Az otthoni gép nagyon pöffen. Emelkedik a hab. Úgy tűnik kicsit hasonlítani fog a benzinkúti minőséghez. És majdnem. Már csak ki kell önteni. Nem mindegy milyen sorrendben, de a lényeg, hogy egy kisebb takarítóbrigád talán el tudja tüntetni délig a nyomokat.

A Milano szakasz letudva. A kávé dolgozik odabent. Az utazó kikúszik a szürke fátyol alól, és önfeledten dalolva átlép Frejus-nél az ígéret és a nagy hágó földjére, tudván, hogy “Kávét” egy darabig nem fog inni.

Eközben Budapesten a 34. percben az asztalon a kávé. Majdnem olyan…. Ízre szinte…És  a kávé fölött újra felbukkan Milano neve. Ugye, megyünk idén is autópályakávét inni állva?

http://www.rabbitblog.hu/2009/05/07/szakmai-blogolas-vs-rabbitblog/